Nekem tulajdonképpen szerencsém van. Már a várandósság alatt bőven volt előtejem. A szülést követően (sajnos nem azonnal) a babámat a bal mellemre helyezték (azóta is ez a kedvence), ahol bőszen szopikált, azonnal és nagyon ügyesen.

A kórházban nem gondolták túl a szoptatási instrukciókat. Kisfiam kedden született, vasárnap mehettünk haza. Mivel ez idő alatt csupán előtejem volt, de a tejbelövellés nem történt meg, az összes csecsemős nővértől kértem tanácsot. Mindegyik azt mondta, hogy szigorúan három óránként etessem, mindkét ciciből egyen, az egyetlen változó az egy cicire meghatározott időtartam volt: 5 – 10 – 15 perc.

Mivel a babám a harmadik napon besárgult, ezért állandóan szundikált, arra a kérdésemre, hogy ilyen állapotban hogyan ösztönözzem a szoptatásra, nem kaptam választ. Végül a szobatársam szülésznője tanácsolta, hogy ha elalszik a baba a cicin, óvatosan és ütemesen nyomkodjam a bimbóudvart, ezzel beindul a baba szopási reflexe. Röviden: tökéletesen igaza volt. Az egyik legjobb tanács, amit kaptam.

Tehát ott tartottam, hogy a tejbelövellés nem indult még be, viszont a cicim vészesen megdagadt és a tejcsatornáim bekeményedtek, fájtak. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a besárgult babámat napközben elvették, kék fény alá tették, három óránként fél óra hosszára engedték, hogy velem legyen, éjjel viszont együtt lehettünk. Segítséget ebben a helyzetben (sem) kaptam, ezért az „üres” három óráimat arra használtam fel, hogy az interneten tájékozódjak a bekeményedett tejcsatornák fellazításának mikéntjéről. Jó minőségű kézi fejővel persze szépen jött a kolosztrum, de a nagy csomókat ezzel nem lehet kilazítani.

Tehát, két problémával szembesültem: tejbelövellés serkentése és kemény csomók megszüntetése.

Ahol jó információkat találtam:

- www.lll.hu (La Léche Liga, itt MINDENT érdemes elolvasni)

- http://heimpalkorhaz.hu/anyatej/publikacioink/kezi-fejes/ (Innen a masszírozás technikáját lestem el.)

- a kórház által szervezett szülésfelkészítésen volt lehetőség jelentkezni, végül e-mail-ben kaptunk segédanyagokat (masszírozási technika és szoptatási testhelyzetek)

- "Szoptatási tanácsadás kéredezz-felelek" csoport a Facebook-on (Orvos, fogorvos, szoptatási tanácsadó, tapasztalt anya és más szakemberek hasznos válaszai érdemes szétnézni a régi kérdések között, vagy kérdést feltenni)

- Morvay Réka youtube videói, bár ezeket már csak otthon volt alkalmam megnézni

Végül a fenti helyeken található információkból az alábbiakat gyúrtam össze:

- Patikai melegíthető-hűthető zselét mikróban melegítettem, kellemes, testhőmérsékletűnél picit melegebbre, majd a kemény részekre helyeztem (mivel az összes kismamára - leszámítva a néhány VIP szobát - volt 2 db, azaz tényleg 2 db zuhanyzó, ezért úgy döntöttem, nem áztatom a cicimet fél óráig a meleg vízben, de otthon ez is opció).

- Ezt követően a tejcsatornákat kívülről a bimbó felé haladva masszíroztam végig, majd lefejtem a tejet, ezt addig ismételtem, amíg megint puha nem lett a cicim. Ezzel a módszerrel serkentettem a tejtermelést, megszüntettem a csomókat és egy alkalommal kb. 1-1,5 dl tejet fejtem a babámnak.

- Szoptatós teát ittam. Nem tudom, hogy használt-e valamit, de legalább finom volt.

- Víz, víz, víz! Egyrészt a folyadék nélkülözhetetlen a tejtermeléshez, másrészt az első egy-két hónapban szoptatás alatt (az oxitocyn hormon miatt) olyan égető szomjúságot éreztem, mintha a Szaharában lennék, napi átlag 4-5 liter víz is lecsúszott és minden kortyja életmentő volt.

A kórházban nagyon oda kell figyelni arra, hogy mi történik a babáddal, amíg nem vagy vele. Ez nem mindig sikerül, mert egy alárendelt szerepben az ember nyilván nem tudja kontrollálni az eseményeket. Így történhetett meg az, hogy a babám a tudtom és beleegyezésem nélkül tápszert kapott cumisüvegből (annak ellenére, hogy az ezt engedélyező írásbeli nyilatkozatot én nem írtam alá). Úgy kapott a babám tápszert, hogy a lefejt tejem ott volt egy anyatejtároló palackban a cumisüveg mellett a kis tilitoli kocsijában, de hagyta a nővér a tejem a kék fény alatt megromlani. Mégis mekkora erőfeszítést igényelt volna, hogy nem a tápszert, hanem a tejemet önti a cumisüvegbe? No comment. Ez, hál'Istennek, csak egyszer fordult elő, a többi nővér odaadta a lefejt tejem a babámnak vagy engedett szoptatni.

Számítsatok arra is, hogy a kórházban nincs mód alternatív megoldásokat (svéd itatópohár, gyógyszeres kiskanál, tű nélküli fecskendő) alkalmazni a cumisüveg helyett. Azt még értem, hogy a csecsemős nővér 10-20-30 babáért felelős, mindegyik babának egyformán a legjobb ellátás jár és nem fog minden egyes babát körülményesen megetetni. De akkor miért nem bízzák az anyára? Vagy miért nem csak annak a babának adnak tápszert, akinek az anyukája a (még a kórházi protokoll szerint is szükséges) nyilatkozatot aláírta? Vagy miért nem csak az a baba kap tápszert, aki esetében ez indokolt (például az anyának egyáltalán nincs teje vagy lehetősége szoptatni)?

Persze, a nővér nyilván nem tudhatta, hogy én koraszülött baba voltam, sokáig csak cumisüvegből kaptam a tejet, mire elhagyhattam a kórházat, már cumizavaros voltam, amin sajnos nem lehetett segíteni. Anyukám minden nap 2 liter tejet fejt egy éves koromig, nekem és a tejtestvéremnek.

De a cumizavarnak van más következménye is: az orális fixáció. Nem nagy gáz, nem lehetetlen együttélni vele, de azért mégsem szeretném, ha a babámnak is így járna. Ezért mindent, de szó szerint mindent megtettem, hogy elkerüljük a cumizavart. Úgy látszik, a babám abszolút partner ebben, mert a cumisüveget a kórház óta nem fogadja el, a cumit pedig a szájába sem hajlandó venni (Dévény tornánál, de csakis ott, segítség lett volna, hogy elterelje a figyelmét a fájdalomról).

 Sikeresen túléltük azt a pár napot, és aznap este, amikor hazajöttünk a kórházból, belövellt a tejem. Ezt valahogy így kell elképzelni :)

Itthon már semmilyen probléma nem volt a szoptatással. A kisfiam szépen evett, igazi 1-1,5 órás „szoptatási szeánszokat” tartott az első két hónapban. Azóta persze egyre ügyesebb, most kb. 10 perc alatt kortyolgatja ki a neki szükséges mennyiséget és sokat komfortszopizik is.

Mind a tejkő, mind a mellgyulladás – eddig legalábbis - elkerült engem. A mellgyulladásban – sajnos – tapasztalt barátnőm azt mondta, hogy jobban fáj, mint a császármetszés gyógyulása. Az is okozhatja, ha az cicin éjjel-nappal melltartó és melltartóbetét van. Ezért – a barátnőm tanácsát megfogadva – éjszakára nem hordok melltartót, hanem egy 10x10 cm méretű kis frottírtörülközőt teszek a cicimre.

Ami viszont nem került el, az a mellbimbó érzékenysége. A szoptatás, akármilyen fantasztikus is, az elején fáj, és akkor is, amikor jönnek az első fogacskák. Ez van, kár lenne letagadni. Nekem a Garmastan kenőcs vált be (bár a Lansinoh sem rossz, de valahogy nem az igazi) és a Lansinoh melltartóbetét.

Kézzel mosható Avent melltartóbetétet jelenleg tesztelem. Ennek az az oka, hogy a babám 5,5 hónapos, és mostanra állt be olyan tökéletesen a kereslet-kínálat egyensúly, hogy tényleg pont annyi tejem van, amennyire a babámnak szüksége van. A tejem mát nem folydogál össze-vissza, amikor csak kedve tartja, ezért elbír egy olyan melltartóbetétet is, amin nincs ragasztócsík és vízhatlan réteg.

Igen, jelenleg a babám egy igazi iszsz (igény szerint szoptatott) baba. De itt a következő csapda, amibe beleestem. A három, illetve a kétóránkénti etetés. Amikor nagyon fájt a babám pocakja, felmerült mind a gyerekorvosban, mint az új védőnőben, hogy a túl sok tej okozza. Nos, kijelenthetem, van az a hetekig tartó kétségbeesett sírás, sikongatás, amikor az anya megkérdőjelezi a saját érzéseit, tapasztalatait és ösztönét. Kipróbáltam a kétóránkénti etetést, két napig. Kár volt. Csak annyit értem el vele, hogy a babám még többet sírt, mivel éhes volt, ezért még mohóbban evett, ezért sokat bukott, ezért hamarabb éhes lett…...igazi 22-es csapdája. És még a hasfájáson sem segített, természetesen. Szóval, lányok, szoptatásra fel!

Amikor a babám három hetesen hasfájós lett, felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg túl sok levegőt nyel az erős tejleadó reflexem miatt, és azért fáj a pocak. Kijött hozzám Sch. M., egy nagyon kedves hölgy, szoptatási tanácsadó, aki megerősített abban, hogy minden rendben van. Vele beszélgettem először a szülésről, ez egy igazi gyógyító beszélgetés volt, és ő ajánlott egy könyvet is, ami sokat segít a trauma feldolgozásában – de ez egy másik poszt témája lesz.